2015/2016-os tanév
Kandinszkij: Sárga-vörös-kék (1925.)
Kandinszkij egy munkáját láthatjátok. Minden alkotó művész célja egy képpel, filmmel, fotóval, tánc vagy zenei kompozícióval az, hogy gondolatokat, érzéseket ébresszen a közönségben. A huszadik században ez már nem feltétlen a valóság pontos ábrázolásával történik, hisz arra ott a fényképezőgép. Sokkal fontosabbá válhat a nézőben rejlő gondolatok, érzelmek felszínre hozatala. Már nem passzív befogadóként vagyunk jelen egy-egy képzőművészeti produktumot látva, hanem aktív lelki folyamatok mennek végbe. Te is saját élményanyagodból, tudásodból, tapasztalataidból fogod megélni a kép jelentését.
Egy alkalommal a nyolcadik évfolyamnak Kandinszkij e képéhez kapcsolódó feladata az volt, hogy írjanak nekem egy olyan történetet (akár személyes élményen alapulót), amelyet ez a kép hívott életre, saját emlékeik közül. Semmiféle tartalmi és formai megkötés nem volt, hiszen ez egy teljesen szubjektív feladat. Egyénfüggő, élményfüggő. Formailag lehet vers, próza, novella, akármi. Csapongó gondolatok, vagy összefüggő történetek, kitaláció vagy egy emlék az életedből.
Séllei-Andruska Anna
Én most szeretném megosztani a beérkezett feladatok közül az egyiket, ami Oravecz Kata 8.A oszt. tanuló tollából született vers:
Oravecz Kata: A világítótorony
Piros, sárga, kék,
látom a fényt.
A tengeren messze,
távol egy torony.
Világítótorony?
Megkeresem! Vezet a fény.
Ring a hajóm a végtelenbe,
megyek a fény felé.
Egyre egyre….
Keresem a nyugalmat
az izzó végtelenben.
Megtalálom a fényt,
a világító torony rejtekén.