5.A
5.A osztály
Osztályfőnök: Mári Zoltánné Mészáros Andrea – Andika néni
Pótosztályfőnök: Nagy Ádám
5. évfolyam tagjai:
Alberti Zoé Hanna, Bálint Anna, Balog Gábor Ádám, Balogh Dorina, Czeglédi Olivér, Csapó Zétény Zoltán, Cser Dániel, Dudás Máté Dávid, Fábián Benett Zalán, Fábián Marcell, Fábián Tamás, Fejes Noémi, Gombos Norina Dalma, Gurzó Hanna Sára, Hajdu Lotti, Havrán Renáta, Lakatos Dominik Zoltán, Osgyáni Anna Zsófia, Petróczky Orsolya, Popa Viktória Regina, Rácz Laura Mercédesz, Réfi Márkó, Réfi Milán, Rus-Gal Evelin, Székely Zselyke, Takács Boglárka
Ilyenek vagyunk…
Rendkívül kreatív és impulzív gyermekközösség. Szorgalmasak, órán aktívak, feladattudatuk jó, munkájukban pontosságra törekszenek, fontos cél náluk a jó jegy. Vidámak, ötletesek és jó a humoruk. Folyamatosan le kell kötni őket, tanítási órán is igénylik a határozott, gyors irányítást. Tele vannak családi élményekkel, nagyon szeretnek ezekről és önmagukról mesélni. A jókedv szinte mindig jellemző rájuk. Régi és új pedagógusaikat is nagyon szeretik, a tanáraikkal szemben tisztelettudók, illedelmesek. Tanulmányaikat komolyan veszik, a többség óráról órára készül. Komoly versenyeredményeket tudhatnak magukénak, különösen matematikából, magyarból, természettudományból, rajzból. Szabadidejükben sokan sportolnak: tenisz, pingpong, fitkid, kickbox, barbel, konditermi edzés, lovaglás, kosárlabda, úszás, gyógyúszás, gyógytestnevelés, modern tánc (hip-hop), petang szerepel a palettán.
Két fő jeleskedik a néptáncban, a kisiskola énekkarának 4 fő a tagja. A magyar nyelv ápolását többen szívügyüknek tekintik, vannak köztük ígéretes nyelvészpalánták.
Őszi iskolai kirándulás
Még több fotó itt látható.
„Őszi napnak csendes fénye,
Tűzz reá a fényes égre,
Bús szívünknek enyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet;
Sugáridon szellem járjon
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom.”
(Ady Endre: Október 6.- részlet)
Az aradi vértanúk emléknapja alkalmából megemlékezést tartottak szülővárosunkban az 1848-49-es Honvédtiszti Emlékhelynél, 2025. október 6-án, délelőtt. Emlékbeszédet mondott a Honvédelmi Minisztérium képviseletében Maruzs Roland ezredes, a HM HIM parancsnoka. Az ünnepi műsorban közreműködött Pál István „Szalonna” és Bandája, Papp István színművész és az Erkel Ferenc vegyeskar.
Iskolánk évről évre részt vesz a megemlékezésen, idén az 5. osztály képviselte intézményünket a rendezvényen. A vezetőség tagjaival az emlékezés koszorúját Hajdu Lotti és Balog Gábor Ádám 5. évfolyamos tanulóink helyezték el.
Felemelő érzés volt együtt leróni tiszteletünket városunk polgáraival a hősi vértanúk emléke előtt.
Mári Zoltánné Mészáros Andrea (osztályfőnök)
További fotók itt láthatók.
„elbűvölően csábító, szívet, lelket meglágyító,
arca fényes, szép porcelán, hercegnő ő, nem pórleány,
ó, de baba, oly felséges, itt-ott kicsit túl festékes,
bár törékeny, feje kemény, jusztis - makrancos hölgyemény...”
/Horváth Piroska: Porcelánbaba/
A Tájvízházban jártunk az 5. osztályos lányokkal október 22-én délután, ahol a Babavilág a vizek tükrében c. időszakos kiállítást tekinthettük, csodálhattuk meg. Minden 5.-es lány megtalálta a hasonmását a babák között…J
Több mint 1200 porcelánbabát gyűjtött össze a hosszú évek alatt a békéscsabai Misik Istvánné, aki gyerekkora óta gyűjti a babákat, és aki három momentumhoz köti a babák iránti nagy „vágyakozását”. Az egyik ezek közül, hogy 6-7 éves korában a nagyszülei beküldték a „szép szobába” gondolkodni, ha rosszalkodott. Az ágyon két porcelánbaba volt, amivel nem lehetett játszani, csak gyönyörködni bennük.
Porcelánbabákat már a 16-17. században készítettek, de igazán népszerűvé a 19. században váltak az uralkodó osztály körében.
Misik Istvánné legrégibb babája nagyjából 70 éves, és a legkülönlegesebbnek az úgynevezett Leonardo babáit tartja. A régi porcelánbabákat bolhapiacokon, régiségkereskedésekben és az interneten lehet beszerezni, de a megvásárolt darabok sokszor javításra szorulnak. A kiállító nagy vágya, hogy békéscsabai lakásában babamúzeumot nyisson. A kiállítás keretében egy játszósarkot is kialakítottak, az ott lévő babákat kézbe is lehet venni.
A kiállító a babák mellett mackókat, bohócokat és különféle játékokat is gyűjt, verseket is ír, amelyeket saját rajzaival illusztrál.
Emellett megtekintettük a Tájvízház állandó kiállítását is: a táj-, víz- és fürdőtörténeti bemutatóház egyes helyiségeit, ahol Magyar Márta, a Tájvízház munkatársa vezetett körbe minket, akitől sok érdekes új ismeretet tudhattunk meg a tárlat témájában, és amely által jobban megismerhettük szeretett szülővárosunk fürdőkultúráját is.
Mári Zoltánné Mészáros Andrea (of.)
További fotók itt láthatók.
„A vér az élet, mely szíveden átfolyik…”
/Aranyosi Ervin: A vér az élet/
Régi hagyomány, hogy iskolánkban évről évre lehetőség van véradásra. Így volt ez idén is, 2025. 11. 05-én, szerdán délután várták az önkéntes jelentkezőket. A szülők, ismerősök „feliratkoznak” egy-egy osztályhoz, s a legtöbb véradót összegyűjtő osztály jutalomban részesül.
Ez a lehetőség nemcsak erősíti a szülők kapcsolatát az iskolával, hanem példát mutat a diákok számára emberségből, önfeláldozó szeretetből! Nagyon szép az anyagi adomány, de aki vérét adja egy másik ember életéért, gyógyulásáért, az önmagából ad, amelyhez nincsen más jócselekedet fogható!
Nagy örömet szerzett az 5. és 6. osztály számára, hogy az idei évben az ő szülő- és ismerősgárdájuk volt a legaktívabb, így ők nyerték a jutalmat.
Köszönjük az 5. és 6. osztály nevében a finom süteményt!
Hálát adunk Istennek minden véradóért, és ezúton is szívből köszönjük nemcsak az 5. –es és 6.-os, de minden Szülőnek, aki részt vett a véradáson!
"A VÉR AZ ÉLET, MELY SZÍVEDEN ÁTFOLYIK.
BENNED A LÉLEK, SZEBB LÉTRŐL ÁLMODIK.
HA VÉRED ADOD, AZ ÚJ REMÉNYT ÍGÉR,
A HÁLÁT KAPOD, AMI MAJD VÉGIG ELKÍSÉR.
KÖSZÖNET JÁR MINDEN CSEPP VÉREDÉRT,
KÖSZÖNET JÁR, A MEGMENTETT ÉLETÉRT!
KÖSZÖNET JÁR, DE MÉGSE AZÉRT TEGYED,
ADJ ÚJ ESÉLYT VELE, EGY ÉLHETŐ ÉLETET!"
ARANYOSI ERVIN: A VÉR AZ ÉLET (RÉSZLET)
Mári Zoltánné Mészáros Andrea (of.)
„Semmit se szeressek félig csinálni,
vagyis a tökély előtt megelégedni.”
/Bolyai János/
November 21-én, péntek délután tartották meg a Bolyai Anyanyelvi Csapatverseny országos döntőjét, annak is az írásbeli fordulóját az 5. Sz. Általános Iskolában. Néhány éve nemcsak a vármegyei első, hanem a vármegyei 1-3. helyezett csapatok vehetnek rész a rangos megmérettetésen, vagyis az ország legjobb 80-90 csapata versenyez évfolyamonként az országos döntőn.
Nagy öröm és büszkeség számunkra, hogy mindhárom 5-6. évfolyamos csapat dobogós lett a Békés vármegyei fordulón, így 12 karácsonyis diák mérhette össze tudását az ország, évfolyamonként kb. 350 legjobb magyaros tanulójával!
Ez minden évfolyamon 80-90 csapatot jelentett, melyen az alábbi eredményeink születtek:
Andika baglyos serege, 5. évfolyam – 15. helyezett
Alliteráló alliterációk, 6. évfolyam – 26. helyezett
Csipetrózsa, 6. évfolyam – 66. helyezett
Mérhetetlenül büszke vagyok Rátok!
(Mári Zoltánné Mészáros Andrea – felkészítő pedagógus)
További fotók itt láthatók.
„Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak.
És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább.
Hát, csak pislognak…”
/Fekete István – Rorate/
December 10-én még sötétben, derengő csillagok fényénél gyülekeztünk a Belvárosi templom előtt 05.50-kor. Ránézve az álomtól még pityókás, de lelkes gyermekarcokra, a fenti Fekete István-novella kezdő sorai jutottak eszembe…
De mi is az a rorate? Az adventi időszakban roratekor Szűz Mária tiszteletére és Jézus eljövetele utáni vágy kifejezésére ajánlják fel a misét. A mise bevezető szavai után: Rorate coeli de super… (Harmatozzatok, egek, onnan felülről) kapta a nevét. Angyali misének is nevezik, mert Mária evangéliumát és Gábriel arkangyal köszöntését foglalja magába.
Nagyon büszke vagyok a csapatomra, hiszen 24 tanítványom vállalta a koránkelés nem könnyű áldozatát, hogy ily módon is készüljünk az ünnepekre lélekben, s közelebb kerüljünk az Ige megtestesülésének misztériumához. Hiszem, hogy a Jóisten túlcsorduló mértékkel jutalmazza őket erőfeszítéseikért!
A hajnali misét követően az osztályteremben agapéra gyűltünk össze, azaz szeretetvendégségben vettünk részt: forró mézes tea, aprósütemény, gyümölcs és friss pattogatott kukorica került az asztalra.
/Mári Zoltánné Mészáros Andrea – of./
Juhász Gyula: Rorate
A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.
A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.
Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.
Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!
December 12-én délelőtt az 5. osztályos tanulókkal író-olvasó találkozón vettünk részt a városi könyvtárban. Legyél Te is író! – volt a jelmondata és fő üzenete a rendhagyó irodalomórának, ahol volt alkalmunk személyesen megismerkedni Fiala Borcsa írónővel. A könyvbemutató végén a gyerekek feltehették kérdéseiket, dedikálhatták könyveiket, sőt, közös fotót is készíthettünk a népszerű, kortárs írónővel.
Fiala Borcsa újságíró, főszerkesztő, író, aki eredetileg angol-magyar szakos tanár volt, ezen a könyvbemutatón sziporkázó, önironikus humorával minden diák és pedagógus szívét meghódította a Simonyi-olvasóteremben. Ifjúsági regényei Magyarország szebbnél szebb vidékein játszódnak (Balaton-felvidék, Bodrogköz, Bakony, Budapest barlangrendszere), s jellemzően mindig valami izgalmas, hátborzongató rejtély kibogozására épül a cselekmény. Gyermekhősei bátrak, jószívűek, egyenesek, mulatságosak, egyszóval nagyon szerethető figurák a mai gyermek-olvasóközönség számára.
Az írónő ekként vall írói hivatásáról, melynek nagyszerűségéről mindannyian meggyőződtünk a hallgatóságból:
„Számomra pedig az volt nagy felfedezés, amikor rájöttem: ha az ember író, akkor annak számos előnye van. Ha például könyvet írsz, akkor aztán tényleg annyit beszélhetsz, amennyi a csövön kifér, senki sem szakíthat félbe. Így azzal, hogy végül író lettem, mindenki jól járt: a környezetem is megkönnyebbült, hogy végre egy kicsit csönd van, hiszen amíg írok, legalább beszélni nem tudok, és én is zavartalanul mesélhetem a történeteimet, ami az egyik legkedvesebb elfoglaltságom. Nagyon szeretek ugyanis elmerülni a fantáziavilágomban (képzelheted, ennek hogy örültek annak idején a tanáraim…), felépíteni különféle világokat, majd azokat benépesíteni a magam alkotta figurákkal.”
Köszönjük Niedermayer Hermina gyermekkönyvtáros néni meghívását e lelkesítő, olvasásra buzdító rendhagyó irodalomórára!
Mári Zoltánné Mészáros Andrea (of.)
További képek itt találhatók.
„S most ismét karácsony lesz és a lelkünk
Tiszta fényekre, boldog énekekre
Sóvárog. Hozzád kiált szívünk vágya:
Ajándékozd minekünk békességed!
Vond adventi utunkat ragyogásba!
Hiszünk, így cselekszel, ha kérünk Téged.”
/Túrmezei Erzsébet: Adventi út/
December 14-én, advent harmadik vasárnapján az 5. osztály tanulói gyújtották meg a németvárosi templomban a 08.00 órakor kezdődő szentmise keretében az oltár melletti nagy koszorú harmadik gyertyáját, mindezt énekes-verses adventi műsor kíséretében. Meghitt érzés volt közösen ünnepelni, együtt imádkozni, hiszen ezen a misén az osztály zöme részt vett.
A műsorban szerepelt: Petróczky Orsolya, Hajdu Lotti, Székely Zselyke, Fejes Noémi és Alberti Zoé.
Az 1800-as években indult az adventi koszorú készítésének hagyománya: Johann Heinrich Wichern, német evangélikus lelkész volt az első, aki hasonlót készített. Az ő koszorúján – ami örökzöldekkel feldíszített szekérkerékből készült – viszont nem négy, hanem huszonnégy gyertya volt.
Idővel azonban már csak a karácsonyt megelőző négy vasárnapon került sor a gyertyagyújtásra, így a mai koszorúkon általában négy gyertya található. Tradicionálisan minden gyertyához tartozik egy jelentés is. A két héttel ezelőtt meggyújtott első gyertya a hitet jelképezi, míg a múlt vasárnapi a keresztény tradíció szerint a reményt, az örömteli reménykedést szimbolizálja. A harmadik gyertya színe hagyományosan a rózsaszín, és az örömöt szimbolizálja. Emellett ezt tekintik Szűz Mária szimbólumának is.
Köszönöm, köszönjük az 5. osztályos diákok szolgálatát!
Mári Zoltánné Mészáros Andrea (of.)
„Éneklő pogány asszonyok dalolásából született a magyar nyelv.
A csodaszarvas rázta le agancsával az erdő ékszereit,
a piros bogyókat, hogy szép magyar szavak legyenek belőlük.”
/Krúdy Gyula/
Január 14-én, szerda délután Békéscsabán színházban jártunk az 5. és 6. évfolyamos tanulókkal. Arany János művét, a Rege a csodaszarvasról című magyar eredetmondát állították színpadra a Jókai Színházban. A diákok számára mindig nagy élményt jelent egy általuk már jól ismert, irodalomórán tanult darab megtekintése. Így volt ez most is:
„Száll a madár ágrul ágra – száll az ének szájrul szájra…” – kántálták a gyerekek a színművésszel együtt, hiszen a darab nyelvezetében Arany János eredeti művét elevenítette fel.
A produkciót Csurulya Csongor rendezte, és Zalán Tibor álmodta színpadra. Számomra ez a feldolgozás olyan volt, mint amikor egy régmúlt időket idéző ősmagyar motívumot új, élénk színű fonallal hímeznek ki!
A színház kiemelten fontosnak tartja a népmesék, a magyarság történelmével kapcsolatos történetek és a magyar szerzők új darabjainak bemutatását.
A látvány magával ragadta a gyerekek és felnőttek figyelmét egyaránt: A forgószínpad közepén egy hatalmas fa állt, amelynek ágai agancsszerűek voltak, már előre megidézte a szarvasünő titokzatos alakját. A színpadi fényekkel való játék, a félhomály és a füst még sejtelmesebbé, misztikusabbá tette a varázslatos díszletet.
Petrovszki Árpád jelmeztervező elmondta: A honfoglalás korára jellemző anyagokat, szőrt, bőrt, tollat, kagylót, gyöngyöt és sok ősi motívumot használt. A tündérséget tanuló földi lányok pasztellszínű légies ruhakölteményben, fejükön színes virágkoszorúval, a férfiak sötétebb, durvább, vadászathoz illő ősmagyar posztóruhában és honfoglaláskori süvegben jelentek meg.
Csurulya Csongor nyilatkozata szerint egy különleges látványvilágú előadást szerettek volna létrehozni, amely a fiatalok érdeklődését is felkelti a történet iránt. Hozzátette, a történet egy mitikus korba viszi a nézőt, zenét nem írtak hozzá, különféle hangokat, zörejeket használnak aláfestésként.
A feldolgozást átszőtte a nyelvi játékosság, a helyzetkomikum és a humor, különösen, ha Ménrót és a szép Enéh házastársi csipkelődésére gondolunk.
Tanulóink egy újabb csodás irodalmi, színházi élménnyel gazdagodtak!
Izgalommal teli várakozással nézünk a következő színházlátogatás elébe!
Köszönjük Fazekas-Veszter Edit tanárnőnek a szervezőmunkát!
(Mári Zoltánné Mészáros Andrea – kísérő pedagógus)
További fotók itt.