Aktualitás

A Tarhosi Katolikus Általános Iskola idén harmadjára szervezte meg a költészet napjához kapcsolódva „A költészet összeköt” szavalóversenyt 2025. április 12-én.

Évről évre egyre nagyobb érdeklődés kíséri a rendezvényt. Idén valamivel több, mint hetven verset szavaló érkezett az iskolába, legnagyobb létszámban az alsó tagozatosok.

Az egybegyűlteket Kovács-Szabó Eszter intézményvezető köszöntötte, felelevenítve, hogy 2023-ban azzal a szándékkal indították a rendezvényt, hogy minden verset szerető gyermek és felnőtt, korától függetlenül elszavalhassa az általa kiválasztott költeményt.

Idén Szeverényi Barnabásra emlékezve rendezték meg a programot. Az első versenyük megnyitóján egykori irodalom tanáruk, Szeverényi Barna szavalt. A hagyománnyá fejlődött versenyt minden évben támogatta, tanácsaival, a zsűriben való részvételével segítette. Az idei évtől a szavalóversenyt az ő emlékének szentelik.

Az intézmény főigazgatója, Bengery Zsolt Attiláné, köszöntő beszédében Váczi Mihály szavaival arról beszélt, hogy a költészet ne napokról szóljon, hanem percekről, órákról. Hozzátéve, hogy a percek adják a napot, és ezek a napok áthatják az évet, éveinket.

A köszöntőszavak után kezdődött meg a versengés. Három csoportban, három-három fős zsűri értékelte a szavalatokat. A zsűri az értékelésben hangsúlyozta, hogy a vers maga a jutalom, és aki az érzéseit a líra eszközével tudja kifejezni, az sokkal értékesebb díjat nyer, mint a legszebb könyv, vagy könyvjutalom.

Az eredményhirdetésre 11 óra után került sor, ahol kategóriánként hirdettek első-, második-, harmadik helyezettet, valamint különdíjasokat is.

Az első helyezettek 5.000 Ft-os Libri könyutalványt kaptak a Tarhos Mindenkiért Civil Egyesület felajánlásából, míg a 2. és 3., illetve különdíjas versenyzők könyvjutalomban részesültek a Tarhos Iskolájáért Közalapítvány finanszírozásának hála.

A rendhagyó irodalmi nap után valamennyi résztvevő felsorakozott az iskola bejárata előtt, és közösen elszavalták Szeverényi Barnabás Most című versét, ezzel is emlékezve az egykori tanítóra, kollégára, zsűritársra.

Mikor, ha nem most,
vedd elő elrejtett kincsed!
Mikor, ha nem most,
porold le feledett hited!

Mikor, ha nem most,
merülj el a végtelenbe!
Mikor, ha nem most,
repítsd szíved az egekbe!

Mert a most ma van.
A holnap homályba vész.
Hisz a most ma van.
És szelíden a Mennybe lépsz.